Határhúzás: miért nem mersz nemet mondani, és hogyan tanulhatsz meg végre határt húzni?

Azt látjuk, hogy nagyon sokan nem mernek határt húzni az életükben, akár a párjukkal szemben, akár a gyerekükkel szemben, akár munkahelyen kollégákkal, vagy bármilyen emberi kapcsolatban. Emögött nagyon sokszor nem egyszerűen az van, hogy valaki nem tud jól kommunikálni, hanem az, hogy nincs meg benne az érzés, hogy neki joga van határt húzni, és a lelki sérülései miatt nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy határt húzzon, ezért képtelen rá. Ezért van az, hogy olyan helyzetekben amikor határt kellene húznia, egyszerűen nem tud, sőt van hogy le is fagy.

Mert amikor gyerekként újra és újra átlépték a határaidat, megszégyenítettek az érzéseid miatt, nem fogadták el a dühödet, nem tanították meg hogy mit kezdj a nehéz érzéseiddel, és azt tanultad meg, hogy jobb visszafogni magad, jobb nem őszintének lenni, jobb nem kimondani, mi van benned, akkor ebből felnőttként nagyon könnyen az lesz, hogy már nem is igazán érzed, hol van a saját határod. Akaratodon kívül lemondtál arról az alapvető jogodról, hogy lehetnek határaid, kijelölheted és megvédheted azokat.

A helyes határhúzáshoz:

• el kell sajátítanod a kommunikációs tudást: meg kell tanulnod milyen szavakkal és milyen módon lehet megfogalmaznod ha nemet mondasz valamire, vagy jelzed ha valami nem fér bele neked
• önismereti munkában feljogosítani magad a határhúzásra, és visszaszerezni az traumáidnál elhagyott belső erődet

Miért nehéz határt húzni?

Azt látjuk, hogy amikor valaki nem tud határt húzni, akkor általában kétféleképpen reagál. Vagy támad, vagy elmenekül. Vagyis vagy kiakad, dühösen reagál, támad, kiborul és a másikat okolja, vagy kimenekül a szituációból, akár fizikailag otthagyja a helyzetet, vagy ha ott marad, akkor bezárkózik, magába roskad, hallgat, és újra elfojt valamit abból, ami valójában ott van benne.

Kívülről ez sokszor csak annyinak látszik, hogy valaki túlreagál valamit, vagy éppen nem mond semmit, belül viszont feszültség van, neheztelés, megfelelés van, és ott van az a félelem is, hogy ha kimondom, ami nekem rossz, akkor megbántom a másikat, elveszítem a szeretetét, vagy rossznak fognak látni.

Saját megélésem a határhúzásról

Edó: “Ezt én is megtapasztaltam a saját életemben. Volt időszak, amikor nem mertem megmondani a gyereknek még azt sem, hogy az étkezésnél én Gábor mellé szeretnék ülni, mert ott volt bennem a félelem, hogy ha kimondom, amit szeretnék, akkor valaki csalódni fog, megbántódik, vagy én leszek a rossz.

Volt olyan is, hogy nem mertem szólni a páromnak, amikor olyat mondott, ami rosszul esett, inkább lenyeltem, hallgattam, közben belül fájt és nehezteltem, és mivel nem mondtam ki őszintén, mi van bennem, nem is tudott valódi közelség kialakulni köztünk abban a helyzetben.

És volt olyan is, hogy nem mertem nemet mondani a gyereknek egy játék vásárlásra vagy más kérésére, mert attól féltem, hogy ha nemet mondok, akkor nem fog szeretni, és nem leszek jó anya. Hiába tudtam fejben hogy kellenek a határhúzások és az biztonságot is ad a gyereknek, belül attól rettegtem, hogy nem fog szeretni ha nem engedem meg neki amit szeretne.”

Mi áll a háttérben?

A határhúzás nehézsége mögött nagyon sokszor gyerekkori sérülések állnak, mert ha azt tanultad meg, hogy a te érzéseid nem fontosak, hogy jobb hallgatni, jobb alkalmazkodni, jobb lenyelni, akkor felnőttként nemcsak az lesz nehéz, hogy kimondj egy nemet, hanem már az is, hogy egyáltalán észrevedd: ez nekem rossz, ez sok nekem, itt nálam valami átlépés történt.

Mi azt látjuk, hogy ilyenkor nemcsak kommunikációs technika hiányzik, hanem a belső feljogosítottság. Az a belső megélés, hogy én is számítok, az érzéseim is számítanak, a szükségleteim is számítanak, és jogom van ezeket kimondani.

Gyakorlati lépések a határhúzáshoz

Ha szeretnéd elkezdeni a határhúzást a hétköznapokban is gyakorolni, akkor ezeket a lépéseket javaslom:

• Visszaveszed a jogot: mondd ki magadnak, hogy jogod van nemet mondani,  határt húzni szeretettel.
• Figyelsz a jelekre: kérdezd meg magadtól nap végén, hogy hol sértették meg ma a határomat.
• Gyakorold észrevenni a helyzeteket: mikor lenne fontos őszintén kimondani, hogy valami neked rossz vagy kellemetlen.
• Gyakorlod következetesen: ne a legnehezebb helyzetekkel kezdd, hanem egyszerűbb, kisebb, hétköznapi szituációkban.
• Kérj segítséget, dolgozz az érzelmi elfojtásaidon: mert a határhúzás gyökere nagyon sokszor ott van, régen lemondtál arról hogy jogod van érezni, jogod van határokat húzni.

Minden szerepedben tudnod kell határt húzni

Ha beleállsz a változásba, minden életterületeden olyan szituációkban fogod találni magad, ahol lehetőséged lesz határt húzni, pedig előtte nem tetted. Egy telefonbeszélgetésben a szüleiddel ha túlaggódnak valamit a te életeddel kapcsolatban, a pároddal amikor olyat mond vagy olyan hangsúllyal, ami nem kellően tisztel téged, a gyerekkel amikor sinte meg sem hallja amit mondasz vagy kérsz.

Gyermekként, társként, szülőként, kollégaként is. 

Amikor határt húzol ott, ahol előtte nem tetted, az nagy valószínűséggel nem fog a környzetednek tetszeni. De ez is rendben van, hiszen pont azt hagyod abba, hogy mindig úgy cselekedj ahogyan nekik jó. Ez új és szokatlan nekik. Ha magadat és a másikat is tisztelve, belső erőből mondasz nemet, és húzol határt, rövid időn belül meg fogja szokni a környezeted ezt az új hozzállásodat.

Félelemetes lesz elsőre? Lehet.

Tökéletesen fogod tudni csinálni, már az első pillanattól? Ó, dehogy.

Kell hogy ez visszatartson téged? Semmiképp!

Kitartás, bátorság-> gyakorlás -> részleges siker-> jó érzés-> öndicséret, önvizsgálat mit csinálhatsz még jobban-> javítás, fejlődés -> gyakorlás -> több siker, több jó érzés, öndicséret, önvizsgálat, mit csinálhatsz még jobban-> kitartás-> folytatás…. így lesz az új szokásod által, új határokkal rendelkező boldogabb Te.

Ezt szeretnénk megtanítani

Mi azon az úton szeretnénk kísérni az embereket, ahol ezt megtanulják. Nem arra, hogyan legyenek kemények, hanem arra, hogyan vegyék vissza a határhúzás jogát magukhoz, hogyan ismerjék fel a saját határaikat, és hogyan tudják mindezt szeretettel, belső erőből képviselni, hogy végre meghallják és követni tudják a szívük hangját.

Ha te is változni akarsz, és vállalod a kitartó utat, amin nem kifogásokat keresel, hanem valóban tenni akarsz magadért, akkor keress minket első konzira, mert nem ígérjük, hogy könnyű lesz, de azt igen, hogy képes vagy rá, és ha elhívást érzel, mi szeretettel kísérünk ezen az úton az önazonos önmagad felé!